A tükör repedései.
2021. február 15., hétfő @ február 15, 2021


 

Tudod , amikor az életed olyan területén tapogatózol a sötétben ami nagyon fontos neked, akkor valahogy nem tudod átadni  olyan könnyű szívvel, hogy oké tessék rád bízom. Először azt hittem az, azt hittem könnyű. Itt van tessék , nekem nem kell hiszen Te kezedben amúgy is minden értelmet nyer, míg az én módszereim zsákutcák. De olyan nehéz nem visszavenni a kezedből. Amikor az elmém pontosan tudja, hogy Te kézben tartod a jövőmet, miért félek elengedni az irányítást?
Hogyan tudok vakon úgy bízni, amikor nem látok semmilyen alternatívát, semmilyen megoldást? Nem látok semmit csak sötétséget. Tudom, hogy a Te elképzeléseid nem olyanok mint az enyémek, hiszen Te bőven túl mutatsz ezeken és Te látod a nagyobb képet. 
Akkor mutass valamit... mondj valamit... 
Azt látom, hogy minden összedől, amiért eddig küzdöttem.
Miért a félelem az első reakcióm? Mintha nem tudnám , hogy ki van mellettem. 
Ilyenkor egyből dühös leszek magamra, hisz nem pont az ilyen hitet próbáló időszakokban mutatkozik meg az, hogy milyen mélyek a gyökereim? Én meg közben belül összetörök, mert csak az emberi szemeimmel látom a világot és ennek a törékeny tükörképnek most egy kis repedését bámulom. 
Te vagy az aki ezt a festményt festi nem én... Most az én színem kicsit fekete, de ahhoz, hogy összhangban legyen a többi szín, kellenek ezek a kontúrok is. Tudom, de nem érzem. 
Kérlek adj békességet, akkor is amikor a fekete színt használod az életem festéséhez. 
Várok az időzítésedre, mert az lesz a tökéletes. 

#zsoltárosfeeling